Gondolkoztam, és rájöttem, hogy mi is a baj az én technikámmal fényképezés terén. Én és a gépem nem vagyunk még egy páros... Úgyértem nem cipelem folyton magammal, mert egyszerűen nem tudnám elővenni csak úgy az utcán, és kattintgatni, mindenki szeme láttára. Azt a sok rosszalló tekintet, hajjaj... Meg kéne tanulnom ezt. Fényépezés=feltűnés. Nemrég láttam egy műsort, amiben az éppen fényképezni tanuló srác azt mondta, hogy még meg kell szoknia, hogy a fényképezéshez gyakorlatilag rengeteg bátorság kell, pedig ő aztán egy igazi félénk egyén..
Hát igen, pimaszság is kell ahhoz, hogy csak úgy bárkit bárhol, bármikor... Hosszú az út a profizmusig.. ^^
I'm following my good old habit, and the night is the day for me. Now it's 2 at night by us, just to verify, why I've wrote my first sentence.I have thought about and find out, what's exactly the problem with my technic in photography. Me and my camera aren't ONE couple.. So I mean I don't take it with me always, because I can't do it, just take it out in the street, and click, click, before everybody's very eyes... How many disapproving looks, OMG... I can imagine this. I should learn this. But taking pictures is sensation. Not long ago I had seen a tv-programme, a guy, who just learned photography said in it, that he must learn, that for photography you have a lot of courage, although he's a shy guy.. Yeah, you need also a bit cheek to "anybody, anywhere, anytime"... Yeah, it's a long way to get professionel.. ^^
beautiful lighting :]
VálaszTörlés