2009. február 15., vasárnap

Éjjeli bagoly / A night owl

Hehe, folytatom régi jó szokásom, és éjjel van nappal számomra. Most nálunk hajnali 2 van, csak hogy igazoljam, miért is írtam az első mondatot.
Gondolkoztam, és rájöttem, hogy mi is a baj az én technikámmal fényképezés terén. Én és a gépem nem vagyunk még egy páros... Úgyértem nem cipelem folyton magammal, mert egyszerűen nem tudnám elővenni csak úgy az utcán, és kattintgatni, mindenki szeme láttára. Azt a sok rosszalló tekintet, hajjaj... Meg kéne tanulnom ezt. Fényépezés=feltűnés. Nemrég láttam egy műsort, amiben az éppen fényképezni tanuló srác azt mondta, hogy még meg kell szoknia, hogy a fényképezéshez gyakorlatilag rengeteg bátorság kell, pedig ő aztán egy igazi félénk egyén..
Hát igen, pimaszság is kell ahhoz, hogy csak úgy bárkit bárhol, bármikor... Hosszú az út a profizmusig.. ^^
I'm following my good old habit, and the night is the day for me. Now it's 2 at night by us, just to verify, why I've wrote my first sentence.
I have thought about and find out, what's exactly the problem with my technic in photography. Me and my camera aren't ONE couple.. So I mean I don't take it with me always, because I can't do it, just take it out in the street, and click, click, before everybody's very eyes... How many disapproving looks, OMG... I can imagine this. I should learn this. But taking pictures is sensation. Not long ago I had seen a tv-programme, a guy, who just learned photography said in it, that he must learn, that for photography you have a lot of courage, although he's a shy guy.. Yeah, you need also a bit cheek to "anybody, anywhere, anytime"... Yeah, it's a long way to get professionel.. ^^

1 megjegyzés: